2. Chapter~

Minnie

- Neked is felkéne lépned - mondtam Lexinek, fellelkesülve, hogy eljön a tehetségkutatóra.

- Nem, nem kell. Nincs szükségem erre a stresszre - intett le mosolyogva. Egy bizonyos fokig megértettem. A tavaly történtek után én se mernék kiállni. 

- Akkor duettezhetnénk - ajánlottam fel. Ha egyedül nem is, velem igazán énekelhetne. 

- Nem, arról szó sem lehet - nevetett fel. Ajkamat lebiggyesztettem, karjaimat keresztbe fontam, eldöntöttem, most besértődöm. Amint meglátta arcomat hangosan felkacagott.

- Mi ez a jókedv?- halottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül. Ha nem ismertem volna mindennél jobban, akkor is tudtam volna, hogy ez Yongguk hangja, hiszen barátnőm arca egy pillanat alatt rákvörössé változott. Vettem egy száznyolcvan fokos fordulatot, így láthattam, a bátyám nincs egyedül. Szorosan mögötte állt egy magas, szőke hajú fiú. Egy fiú aki ellopta a szívem. A gyomrom görcsbe rándult, mellkasom majd' kiszakadt a felgyorsult szívverésemtől. Nem bírtam másra figyelni, nem tudtam felfogni miről beszélnek tőlem mindössze fél méterre Lexiék. 

- Szia Minnie - szólalt meg Zelo. Simogató hangja még egy képzeletbelit ütött gyomorszájamba, majdnem összegörnyedtem a fájdalomtól. De hát ezzel jár a szerelem. Torkomat teljesen száraznak éreztem, alig sikerült valamit kinyögnöm. 

- Szia - motyogtam alsó párnámba harapva. Egy lépést közeledett felém, így elzárva minket Lexitől és Yongguktól. Elbeszélgettek ketten, és bár szerettem volna figyelemmel kísérni, ahogy a barátnőm megpróbálja meghódítani a bátyámat - amely egy igazán szappanoperás fordulat volt - örültem, hogy végre kettesben cseveghetünk. Akaratlanul is végiglegeltettem rajta a tekintetem. Haját már nem göndören hordta, egyenes tincsei művészi pontossággal meredeztek az ég felé. Egy szűk fekete farmert viselt, egy egyszerű fehér polóval. Megörjített, hogy még a stílusa is tökéletes volt. Éreztem, hogy arcomat kémleli, de féltem a szemébe nézni. Helyette még cipőjét fixíroztam, erősen kerülve a szemkontaktust. Mintha csak megelégelte volna, még közelebb lépett, kényszerítve, hogy tekintetem arcára emeljem. Belenéztem mélybarna íriszeibe. Lábam megremegett, és az oly' ismerős pillangók elfoglalták a helyüket a gyomromban. Nem gondoltam volna, hogy ennyire közel van hozzám. Orrunk szinte összeért. Hátrahőköltem, ő is kissé megilletődött. Hátrált egy lépést, zavartan masszírozta tarkóját. 

- Hallottam, lesz egy tehetségkutató az iskolában... Te nem indulsz? - törte meg az egy pillanatra beállt csendet. Arcán megjelent az a tipikus Zelo-vigyor, mely annyiszor boldogsággal töltötte el szívemet az elmúlt két hónapban. 

- Szeretnék, de nincs kivel, egyedül meg nem igazán merek - vallottam be neki. Azt hittem kinevet, de ehelyett bíztató mosolyra húzódtak ajkai. 

- Szerintem egyedül is megállnád a helyed. És Lexi? Ő nem énekelne veled? 

- Nem hinném, hogy a tavalyi eset után rá tudnám venni a színpadon való szereplésre - mondtam neki lebiggyesztett ajkakkal. Értetlen tekintetét látva magyarázkodásba kezdtem. - Volt egy kisebb problémája a lámpalázzal. Majd Yongguk elmeséli.

- Arra gondoltam, hogy ma elmehetnénk bulizni. Holnap úgy sincsen suli. Lenne kedvetek hozzá? - mondta olyan hangosan Gukie, hogy mi is meghalljuk. 

- Így négyen? - kérdezett vissza Zelo, miközben elindult Lexiékhez, kiktől idő közben eltávolodtunk, én pedig hűséges kiskutya módjára követtem. 

- Aha. Lexi, van kedved? - kérdezte Yongguk a barátnőmtől. Lexi félve rám pillantott, én pedig heves bólogatással jeleztem, fogadja el ezt a lehet vissza nem térő ajánlatot. 

- Na ugyan már - lépett hozzá közelebb Yongguk miközben végigsimította a karját. Lexi teste megremegett, arca az eddiginél is pirosabb árnyalatot vett fel. 

- Gyere. Jó buli lesz - húzta tovább az agyát a bátyám egy kacsintással. 

- Rendben, mikor már sikerült összeszednem magam - motyogta bizonytalanul a lány. 

- És nálunk fogunk készülődni - jelentettem ki kifogfást nem tűrő hangon. 

- És te is jössz - mutatott Zelora Gukie. 

- Nincs ellentmondás! - húzta féloldalas mosolyra száját. 

- Ott leszek főnök – tisztelgett, a szőke fiú miközben szája már szinte fülig ért. Hihetetlenül aranyos volt. Akkor állt meg egy pillanatra a szívem, mikor rám nézett csillogó barna szemeivel. Már akkor az ájulás kerülgetett, de a végső ütést az apró kacsintása okozta.

- Minnie, és még is mit fogok felvenni? - kérdezte kétségbeesetten a barátnőm, miközben lehuppant az ágyamra, felgyűrve a korallszínű takarómat. 

- Leginkább ruhát, amit én adok neked - magyaráztam neki széles mosollyal, egy gyors mozdulattal megigazítva a lepedőt. Alig láttam ki a tömérdek ruha közül, amit már kitúrtam a gardróbomból.

- Szexi leszel - ismertem Yongguk elvárásait, és a szexiség előkelő helyen állt ezen a listán. 

- Unnie? Nem mondd rólam semmit? Vagy szokott rólam beszélni? – tudtam, hogy a bátyámról beszél, hiszen ki más érdekelte volna ennyire. 

- Nem, nem nagyon – másztam ki a szekrényemből, majd leültem mellé. - Legalábbis magától nem hozza fel a témát. Végül is, megértem Őt. Miért pont nekem mondaná el aki azonnal továbbadhatja neked - mondtam elgondolkozva. - De miért kérded? Mondott valamit, miközben beszélgettetek? 

- Bókolt nekem, flörtölt de...de... 

- Na de, ez a lényeg nem? Már legalább eljutott idáig! - örvendeztem. 

- Igazából, nem most kezdődött... 

- Hát akkor? - esett le az állam. Kitudja mióta flörtölgetnek ezek a szerelmes galambocskák a tudtom nélkül.

- Már vagy 2 hónapja megy így... 

- És én erről miért nem tudok? - akadtam ki. 

- Mert valaki mással voltál elfoglalva! - nevetett. Azonnal éreztem, hogy a pír elönti az arcomat. 

- Igazad van, ne haragudj, csak tudod nagyon kedvelem Őt – motyogtam az ujjaimat birizgálva. - Na de most menj fürdeni, mert ismerlek már, és egyhamar nem fogsz kikerülni onnan - nevettem kicsit, meglökve, hogy elindítsam az útjára. 

- Nagyon jól ismersz - tápászkodott fel vigyorogva. Belebújt a papucsába, majd bezárkózott a fürdőbe. Felpattantam az ágyról, majd egyenesen anyáék szobájába mentem. Céltudatosan kerestem azt a bizonyos ruhát, amely elképzeléseim alapján tökéletes Lexinek. Kitártam a gardróbot, majd az egyik akasztóról lekaptam egy vörös miniruhát. Ez tökéletes lesz, gondoltam. Némán suhantam vissza a szobámba, majd az ágyra terítettem a ruhát. Végigsimítottam az anyagon, majd elképzeltem a bátyám arcát, amint megpillantja benne Lexit. Felkuncogtam a gondolaton, mikor barátnőm hangja félbeszakított. 

- Be tudnál nekem adni egy törülközőt? - kiáltotta. Tudtam, hogy valamit kint fog hagyni, ez annyira vallott rá. 

- Adom! - szóltam neki, majd bedobtam neki a kért textilt.

- Készen vagyok - lépett ki egy szál törülközőben. 

- Akkor megyek én is - vettem magamhoz a fürdéshez szükséges dolgaimat és a saját koktélruhámat. - A ruhád az ágyon van! - szóltam neki vissza az ajtóból. Leraktam a cuccomat a pultra, majd megváltam a ruháimtól. Bedobáltam őket a szennyes tartóba és beálltam a zuhany alá. Elégedett vigyorral konstatáltam Lexi véleményét a ruhájáról. 

- Minnie, ugye ezt nem gondoltad komolyan?! - hallottam felháborodott hangján az ajtón keresztül. 

- Deeee - kiáltottam neki vissza, majd engedtem, hogy a forró vízcseppek végigfolyjanak a testemen. Egy picit nyomtam a tenyerembe a kedvenc tusfürdőmből, jól szétkentem magamon a ragacsos anyagot. Még egy kis ideig áztattam magam, majd elzártam a csapot és megtörülköztem. Kezembe vettem a ruhámat. Tengerkék volt, mellrésznél meghúzva, onnan pedig 'A' alakban bővült. Nem volt túl kihívó, a célnak tökéletesen megfelelt. Egy péntek esti bulizásnak. Felvettem a fehérneműmet, majd belebújtam a miniruhámba. Kicsit nehezen ugyan, de felhúztam a cipzárját. Még gyorsan a törülközőmet is bedobtam a szennyesek közé, hajamból pedig kivettem a hajgumit. Kitártam az ajtót, hogy újból csatlakozzak a barátnőmhöz, de meglepő látvány fogadott. Lexi megszeppenve szorongatta az őt takaró aprócska textil szélét, Yongguk pedig vele szemben kidülledt szemekkel bámulta a lányt. Szemem kettejük között cikázott. Végül mikor Lexi rék vörös arccal lesütötte a tekintetét akcióba léptem. 

- Bang Yongguk, te meg mi a fenét csinálsz itt?! Azonnal tűnés ki innen! - toltam ki a bátyámat a szobából, amint kilépett az ajtónak dőltem. - Ez meg mi volt?- kérdeztem kiabálva, majd kitört belőlem a nevetés. Lexi szaporán véve a levegőt az ágyra huppant, arcát tenyerébe temetve. 

- N-nem tudom... Valamit keresett, de nem találta meg - kúszott vigyor az arcára. 

- Azt látom - léptem oda hozzá.- Helyette téged talált meg egy szál törülközőbe, ami alig takar valamit - nevettem fel ismét. 

- Naaa - ütött egyet a vállamba, majd arcát ismét tenyerébe bújtatta.

- Jó rendben, de valld be, hogy tetszett - unszoltam, miközben leguggoltam hozzá, majd beleböktem combjába.

- Unnie, nagyon tetszett!- nevetett fel, én meg hátraestem a hirtelen hangerejétől. 

- Tudtam én - tápászkodtam vissza. - De mióta álltatok így itt?

- Fogalmam sincs...- merengett. Fejét hátrahajtotta, szemeit lehunyta. Nagyot sóhajtottam, majd kezembe vettem az általam választott ruháját.

- Na mindegy is... Ha ez tetszett neki, akkor ha meglát ebben, itt, tuti beléd szeret.

- Félek - suttogtam a lépcső tetején. - Ha esetleg elesnék, amikor meglátom, fogj meg - nem válaszolt, csak felkuncogott. Megragadta a karomat, majd elindult lefelé. Lehunytam a szememet, nagy levegőt vettem. Mikor meghallottam hangját lassan felnyitottam pilláimat. Elképesztően nézett ki. Sötétkék blézert viselt, fekete farmerral és pólóval. Lábam megremegett, éreztem, hogy Lexi erősebben szorítja a karomat, mint kéne. Azt hiszem azt érezhette, amit én. Yongguk-ot figyelembe sem véve Zelo-hoz sétáltam. Remegtem, mint a nyárfalevél, ahogy tekintetünk találkozott.

- Csinos vagy - mondta mosolyogva, majd elindult az ajtó felé. Szívem kihagyott egy ütemet, így kissé ügyetlenül a magassarkúmban, de követtem. Úriember módjára kitárta nekem a bejáratit, majd maga elé engedett. Egy kis hajlongással megköszöntem neki és Yongguk autójához vettem az irányt. Megvártam, amíg a bátyám egy gombnyomással kinyitja a járművet, majd beszálltam hátulra, Zelo pedig csatlakozott hozzám. Gukie halkan felbőgette a motort, a kocsi lassan elindult. Ahogy egyre gyorsult a gépezet, úgy csökkent köztünk a távolság. Azt hittem csak középre akar ülni, így arrébb húzódtam, de amikor rám szólt megrezzentem.

- Ne menj arrébb - utasított hatalmas mosollyal az arcán, én pedig megdermedtem. Combunk összeért, ekkora testi kapcsolat még sose volt köztünk. Nem volt tolakodó, viszont kíváncsi szemei szinte felfaltak. - És, mióta énekelsz? Jársz énektanárhoz? Biztos szép hangod van - hadarta el kérdéseit. Próbáltam felfogni mit mondott, mikor újra nekikezdett.- Táncolni is tudsz, nem? Mintha Bang Hyung azt mondta volna. Tudod nagyon büszke rád. És van is rá oka - a végére biggyesztett kis bók álombelivé tette a szituációt, nem is bírtam válaszolni, csak hebegtem. 

- Zelo, nem lehetne kicsit lassabban? - böktem ki végül nevetve. Ő is felkuncogott, majd egy picit arrébb húzódott, ezzel megszakítva a köztünk lévő kapcsolatot. Nem azzal volt a bajom, hogy érintkeztünk egymással, hanem hogy sok volt a kérdés. Legszívesebben teljesen hozzásimultam volna, hogy érezzem az illatát, érezzem Őt. - Akkor most én kérdezek - vettem egy nagy levegőt, majd a legfontosabb kérdéseket, melyek bennem rejlettek, megpróbáltam egy lélegzettel elhadarni. - És melyik iskolából jöttél, és miért? Tényleg tudsz táncolni, vagy ez csak szóbeszéd? Meg tudnál tanítani gördeszkázni? - az utolsó mondatot halkan mondtam, pedig már azóta bennem motoszkált, mióta először láttam deszkázni. A mosolya - ha ez lehetséges - még szélesebb lett.

- Az előző iskolám neve mindegy, egy egyszerű középsuli. A váltás oka, meg az új munkahely és az új lakás volt. Így kénytelen voltam ide átjönni - magyarázta, még mindig sziporkázó vigyorral.- És a tánc pedig... Elég rég óta űzöm és szerintem jól megy. De majd megmutatom és eldöntheted - azt hittem befejezte a mondandóját, mert tekintetét az útra szegezte. Én is kinéztem az ablakon és a már félhomályba burkolózott város elsuhanó fénynyalábjait figyeltem. - Tényleg szeretnél megtanulni gördeszkázni?- kérdezte egy jó két percnyi hallgatás után. Kissé reménykedtem benne, hogy ezt a kérdésem nem hallotta, mert kínosnak éreztem így utólag ilyenre megkérni. Nagyot nyeltem, majd egy aprót bólintottam. Megrándult a szája széle, de komoly arckifejezése nem változott.- Rendben, de akkor sokat kell gyakorolnod - figyelmeztetett. Szemeiből sütött, hogy nem viccel, komolyan kell vennem a deszkázást. 

- Értettem főnök - szalutáltam. Végre felnevetett, szemei egy csíkká szűkültek.

- Megérkeztünk! - kiáltotta el magát Yongguk, miközben leparkolt. - Bulira fel! - abban a pillanatban Zelo megragadta a kézfejem, majd kicsapva a kocsi ajtaját, kipattant a járműből, engem is magával húzva. Még egy pillantást tudtam vetni Yonggukra, amint összefonja ujjait barátnőméivel. Elégedett mosollyal az arcomon hagytam, hogy a fiú, akit szerettem magával rántson az ütemre vonagló tömegbe.

- Zelo, nem ittál te már egy kicsit sokat?- kérdeztem, miközben átkaroltam a fiú nyakát. Teljesen más ritmusra táncoltunk, mint amit az éppen ezerrel dübögő zene diktált. Lassan lépkedtünk jobbra-balra. - Csak annyit, mint te - arcáról lehetetlen volt levakarni a vigyort, szemei bódultan csillogtak. - Azért én egy picit kevesebbet - fűztem tovább, hogy végül kibökje, részeg. Én sem voltam teljesen józan, de abban száz százalékosan biztos voltam, hogy Zelo már nincs tisztában a tetteivel. Amikor a DJ váltott és egy tényleg lassúzásra - vagy legalább is lazulásra - alkalmas számot rakott be, a szőke fiú kitántorgott a tömegből, engem még mindig közel húzva magához. Leült a pulthoz, majd rendelt számunkra két rövidet. Rosszallóan megráztam a fejemet. Nem is igazából az zavart, hogy részeg, hanem hogy féltem én is elvesztem az önkontrollom. A mixer elénk rakta a rendelésünket, majd rongyával végigsöpörve a fapulton elvette Zelo-tól a pénzt és már ment is tovább a következő vendégekhez. A szőke hercegem felemelte poharát, ösztönözve, hogy kövessem a példáját, majd lehörpintette tartalmát. Én is megragadtam az aprócska porcelánt és leküldtem a rövidke italt. Szemeimet lehunytam miközben lenyeltem. Amint felnyitottam pilláimat Zelo gyönyörű, barna szemeivel találtam szemben magam. Már éppen nyitottam volna a számat, mikor ajkai enyéimre tapadtak. Nem tudtam mit kezdjek a helyzettel, tudtam, hogy részeg és nincs tisztába a cselekedeteivel. De abban a pillanatban nem érdekelt, csak sodródtam az árral...

- Mi a...- kérdeztem, miközben sajgó fejemhez kaptam. Végignéztem magamon. Fogalmam sem volt, hogyan kerültem az ágyamba, de a koktélruhámat viseltem. Orrnyergemet masszírozva felültem és próbáltam visszagondolni az est történéseire, de bármennyire is próbálkoztam a csók után nem emlékeztem semmire. Ahogy Zelo édes ajkaira gondoltam akaratlanul is elmosolyogtam. Halálian csókolt. Lassan felálltam, azonnal meginogtam. Yongguk, magát nagy partiarcnak vallva, sokat mesélt a másnaposságról, hát most alá tudtam támasztani állításait, miszerint szörnyű érzés. Komótosan csoszogva indultam el a bátyám szobája felé. Bíztam benne, hogy legalább ő józan maradt az este során. Hiszen még is csak a húgával bulizott. Nagyot ásítva löktem be Gukie ajtaját, de abban a pillanatban be is zártam. Nem hittem a szememnek. Lexi szorosan Yonggukhoz simulva aludt. Nem mintha nem erre vártam volna már lassan egy éve, de akkor is meglepett. Úgy látszik az éjszaka nem csak számomra volt előre lépés. Magamban kuncogva indultam tovább Zelo keresésére. Migrénes fejfájás kíséretében tántorogtam le a lépcsőn. A ruhám kényelmetlen volt, a hajam meg mintha önálló életet ért volna. Megpillantottam a kanapén szuszogó fiút, de jobbnak láttam előbb leellenőrizni a kinézetemet, minthogy így ébresszem fel. El is rohanna ijedtében. Kitártam a fürdőszoba ajtaját, majd egyenesen a tükörhöz mentem. Kedvem lett volna felsikítani. A szemfestékem erősen elkenődött, hajam hajszálanként különböző irányokba állt. Megragadtam a fésűt, majd neki estem a szénaboglyának a fejem tetején. Hamar rájöttem, hogy ezzel nem megyek semmire, így káromkodások közepette levettem a ruháimat, bedobtam őket a sarokba és idegesen fújtatva beálltam a zuhany alá. Szinte tűz forróra állítottam, kicsit lenyugtatott a meleg víz. Reggelente még a legapróbb dolgok is feltudtak idegesíteni, például ha a kedvenc pólóm mosásban volt, vagy a hajam szörnyen állt, mint most. Gyorsan beledörzsöltem a sampont a fejbőrömbe, majd kiöblítettem a ragacsos anyagot. Homlokomat nekidöntöttem a zuhanyfülke falának élveztem, ahogy a vízcseppek végigfolynak a hátamon.

- Minnie? - hallottam meg kintről Zelo hangját. Azonnal elzártam a vizet, majd kiugrottam a fülkéből, törülközőmet magam elé csavartam.

- I-itt vagyok - makogtam halkan. 

- Oh, akkor te fürdesz, bocsi - egyre csendesebb lett a hangja, mintha elment volna az ajtótól. Idegesen haraptam az alsó ajkamba. Ki kellett volna mennem, hogy feltudjak öltözni, de nem szívesen flangáltam volna végig Zelo előtt egy vékonyka textilben. Lehajtottam a vécé tetejét, majd lehuppantam rá. Nem akartam sokáig húzni az időt, de tehetetlen voltam. Lexi is kibírta tegnap, gondoltam. Magabiztosságot színlelve felpattantam, majd kiszóltam az ajtón.

- Zelo? - válasz nem érkezett, így reménykedtem, hogy a konyhában van. Hiszen neki is jogában áll éhesnek lenni. A lehető leghalkabban suhantam fel a lépcsőn. Eddig megúsztam, már csak pár lépésre voltam a szobámtól, mikor meghallottam egy ajtó csukódását a hátam mögött.- Basszus. 
- Öhm - megkönnyebbülve fordultam meg. Yongguk fáradt tekintetével találtam szemben magam. - Minnie... emlékszel valamire? - meglepett a kérdése. Hát neki is kimaradt az este.
- Nem igazán - haraptam az ajkaimba. 
- És azt nem tudod véletlenül... - nagyot nyelt. - ...miért aludtam Lexivel? - hangja halk volt és kétségbeesett. 
- Jó kérdés... - sóhajtottam.- Azt hiszem én megyek felöltözni - indultam el az ajtóm felé.
- Én pedig felkeltem Lexit, és kiderítem, mi történt - masszírozta meg a tarkóját, majd eltűnt a szobájában.